Ostende type alleluia chant - applied on the verse text of the 27th Sunday in Ordinary Time
Az Alleluja a misén a szentírási olvasmányok után, az evangélium olvasását előkészítő győzelmi-dicsérő ének, a feltámadás örömét és életigenlését fejezi ki. A szó maga héber eredetű, jelentése: "dicsérjétek az Urat" (hallelu-ja). Szerkezetileg általában három részből áll: a bevezető dallam, a szó utolsó szótagjára énekelt hosszabb, örömteli iubilatio (szöveg nélküli éneklés, amely az öröm kifejezése) és egy szentírási vers (többnyire zsoltár). Az Ostende típus egy a gregorián Alleluja műfajának négy alaptípusdallam közül (a Dies sanctificátus, az Excita, a Dóminus regnávit és az Ostende). Az, hogy az Ostende típus egy típusdallam, azt jelenti, hogy: • A gregorián énekek nagy része, így az Alleluja tételek is, korlátozott számú dallam- vagy formulatípusra épülnek. • A típusdallam egy olyan alapdallam-sablon (modell), amelyre a repertoár több, azonos műfajú (pl. Alleluja), de különböző szövegű tétele épül. Azonos dallami-szerkesztési törvényszerűségek és rokonságok mentén komponálják meg az egyes Alleluja-verseket. • Az Ostende típus a 8. tónushoz (mixolíd) sorolható. Az "Ostende" maga a dallamcsalád névadó tétele, az Alleluia: Ostende nobis... (Advent első vasárnapjának Alleluja-verse: "Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat...") bevezető szavairól kapta a nevét. • Ezek a típusdallamok, mint az Ostende, az órómai gregorián alap-repertoárban is megtalálhatók, és az archaikus éneklési technika megkövült emlékeinek tekinthetők. Az Ostende típusú alleluja dallam esetében az, hogy a liturgikus évben több szöveget is hordozhat, a gregorián énekek típusdallam-rendszerének alapvető működését és a variálhatóság elvét jelenti. A Típusdallam és a Többszörös Szöveghordozás A gregorián Alleluja-típusok (mint az Ostende) nem egyetlen, elválaszthatatlan dallam-szöveg párosként működnek, hanem egy dallami modellt (sablon) jelentenek: • Dallami Váz: Az Ostende típusú alleluja egy specifikus, jellemző dallami struktúrát, frázisokat, intonációs formulákat és zárlatokat tartalmaz. Ez a sablon általában a 8. tónushoz (mixolíd) tartozik. • Szövegalkalmazás (Kontrafaktúra): A liturgikus év során, különösen a Per Annum (évközi) időszakban vagy egyes szentek ünnepein, számos Alleluja tételre van szükség. Ahelyett, hogy minden egyes új szöveghez (verzushoz) vadonatúj dallamot komponáltak volna, a zeneszerzők/énekesek felhasználtak egy meglévő, jól ismert típusdallamot (pl. az Ostende-t), és arra illesztettek rá más, új szentírási verseket. • Verzus: Az Alleluja versét (a versust) énekelték el a dallamra, és a dallam rugalmasan alkalmazkodott a vers szótagszámához és hangsúlyaihoz, miközben megtartotta a karakterét. Az Alleluja szó maga és az utána következő iubilatio (hosszú, szöveg nélküli dallam) azonban általában a legstabilabb, legegyedibb része a típusnak. • Példa: Az Ostende típus névadója az Alleluia: Ostende nobis... (Advent I. vasárnapja) verzusa. Ugyanezen a dallamsablonon azonban más szövegeket is elénekeltek. Ez gazdaságossá, könnyen elsajátíthatóvá és rendszerezhetővé tette a hatalmas gregorián repertoárt. A dallam a "típusdallam" a szövegek pedig a "változatok". A Gregorián mint Nyelv és az Új Verzusok Létjogosultsága Dobszay "élő gregorián" koncepciója, mely szerint a gregorián "egy nyelv" – a zenei nyelv –, különösen relevánssá teszi az új verzusok éneklését ma is. Az Új Verzusok Éneklésének Létjogosultsága A nyelv természete, hogy élő, változik és új gondolatok kifejezésére használják. • A Hagyomány folytatása (Improvizáció): A középkorban az énekesek a típusdallamok keretein belül gyakran improvizáltak is. Az új verzusok éneklése a régi gyakorlat, a kontrafaktúra és a paródia (dallam új szöveggel való ellátása) hagyományát viszi tovább. • Élő Liturgia: A gregorián élő gregoriánként való alkalmazásakor az a cél, hogy az ének ne csak egy történelmi emlék legyen, hanem egy használható liturgikus eszköz. Ha egy mai ünnep, szent vagy új bibliai szöveg méltó és stílusazonos módon kap gregorián dallamot (egy meglévő típusdallamra illesztve), azzal a "nyelvet" használjuk arra, amire való: a mai liturgia kifejezésére. Összefoglalva: Az új verzusok éneklése a típusdallamon nemcsak lehetséges, de a gregorián mint élő liturgikus nyelv használatának is tekinthető, ami a középkori zenei gyakorlatra épül.